Én az első két részt olvastam a tvájlájtból, magam sem tudom hogy, mikor már az első sem volt olyan hűűűdejó. Úgy voltam vele, hogy elmegy, de nem nagy szám. A második részt meg elolvastam, ha már megvettem (*veriafejétafalba*), de nekem olyan volt, mint egy csillogóvámpírosított, happy end-es Rómeó és Júlia. Ráadásul, hogy azt nézik az elején, így még fel is hívja a figyelmet rá az írónő.
Amúgy valahogy az Edward-Rob dolog nagyon összejött nekik, legalábbis szerintem Rob közel nem volt ilyen népszerű, mikor pl. a HP-ben szerepelt. Vagy csak én nem vettem észre? Akkor még nem csillogott.
Amúgy nekem az Interjú a vámpírral (csak olvastam, filmet nem láttam) sem a szívem csücske. Mondjuk azt szerintem még egyszer el fogom olvasni, mert lehet hogy azért nem tetszett, mert nem értettem vagy nem figyeltem eléggé, nem tudom.
Mindenesetre sokkal jobb, mint a tvájlájt. Adam-et viszont imádom.
az első ütött;)
