"Megint én jövök" :D
(http://www.youtube.com/watch?v=X3OE8ww3luM)Az én esetem egy elég érdekes kérdés. Római katolikus vagyok, legalábbis meg voltam keresztelve, és elsőáldoztam; aztán jött a kamaszkori lázadó korszakom, és totál nem foglalkoztam a vallási dolgokkal; és ha esetleg el is hittem Isten létezését, akkor is csak szemrehányást tettem neki, hogy miért nem szeret engem senki. (Általánosban én voltam a közellenség ^^")
Aztán ugye jött a gimi. Tesóm iskolájába akartam menni; de az előkészítőn ott voltak az osztálytársaim, akik gondosan elhintették a magvakat előre is, magyarul jóelőre befeketítettek. Ebből lett az, hogy abba az iskolába mentem, amire senki sem számított, ahova csak úgy elmentem felvételizni; ez pedig a Nagy Lajos volt, aminek legfőbb jellemzője, hogy egyházi iskola.
Ezzel jár a heti két hittanóra, és a heti egy évfolyammise; persze rám egyik se volt túl nagy hatással, figyeltem, mert belémnevelte nagymamám kiskoromban, de csak azt morogtam magamban, hogy mekkora hülyeség is ez.
De rájöttem, hogy nem. És teljesen magamtól! Közrejátszottak persze A-Hihetetlen-Egyéniség Péter atya prédikációi; az unalmas hittanórák, amin mindenki aludt (borzasztó unalmas a tanár), és én pedig unatkoztam, jobb elfoglaltságot nem találva a Bibliát voltam kénytelen olvasni; a hívő gyerekek a suliban, és ami sugárzik róluk; és lassan, de biztosan rádöbbentem, hogy mekkora hülye is voltam én az elmúlt pár évben; és hogy az egész, hogy én most itt lehetek, és ebbe az iskolába járok, ahol szeretnek, de legalábbis elfogadnak, és ahol nem züllök tovább, az nem puszta véletlen. Szóval akkor sok idő után elmentem gyónni, és bőgve, viszont szent elhatározással jöttem ki; és azóta itt vagyok, és happiness. Borzasztó sok erőt ad, hogy valaki mindig segít neked és szeret téged, még akkor is, ha mindenki más ellened van. Erről a gyóntató pap győzött meg. :)
Azért mondom, hogy a vallás nem hülyeség, és a katolicizmus sem. A baj vele az, hogy irtó sok a begyöpösödött pap/hittantanár, azok tényleg elviselhetetlenek. Dogmákat tanítanak, és csak üres szavak, amiket mondanak, és nagyon nehéz meglátni az üres szavak és dogmák között az igazságot, amit át szeretnének adni, csak nem megy nekik. A katolikus egyházban nagyon sok a formalitás, a lassanként feleslegessé váló hagyományok, és a többi.
A cölibátus fura ugyan, de a papok nagy része azt mondja, hogy jó, és szeretné, ha maradna. (Nagyon sokszor szóbakerült már az eltörlése.) Hogy miért, az egy jó kérdés, de ez valami olyan, ami a papoknak jó. Ne tőlem kérdezd, miért, majd megtudakolom egyszer Péter atyától. :) Amúgy érdekes kérdés, mert én - és mások is - azt gondolom, hogy a cölibátust az egyház volt kedves kitalálni a vagyon megmaradása érdekében, mert Isten ugyebár azt mondá: "Szaporodjatok és sokasodjatok". De valamiért mégiscsak jó, mert különben nem ragaszkodnának hozzá a papok.
Never írta:Szerintem így sokkal közelebb tudnak kerülni az emberekhez és ez így normális.
Never: A papok dolga nem az emberekhez, hanem Istenhez való közelebb kerülés ;P
Chasidyval meg teljesen egyetértek. A Biblia és az alapvető vallási ismeretek alapdolgok. Csak épp erről az emberek megfeledkeznek, nem véletlen, hogy anno a Legyen Ön Is Milliomosban a 10. kérdés másfél Milkáért rengetegszer vallási kérdés volt, amire én kisgyerekként röhögve tudtam a választ, az ember meg ott vért izzadt. Márpedig, ha belegondolunk, a Biblia, akár hisszük, akár nem, egy régi és nagyon értékes irodalmi kincs.