Egyház

[Nesi]

Zseniális vitatkozási téma jutott eszembe! Szinte biztos vagyok benne, hogy erről nagyon sokatoknak van +/- véleménye, szóval most kiönthetitek a lelketeket. ^^
Csak annyit kérek, hogy azért ennél a témánál finoman, mert feltételezem (és remélem), hogy nem én vagyok errefelé az egyetlen, aki hisz Istenben...

[Chasidy]

Én katolikus általánosba jártam, és nem igazán szerettem az azzal járó egyházi dolgokat, de az már akkor is feltűnt, hogy mennyire...nem tudom máshogy mondani, buták más gyerekek, hogy semmit sem tudnak a Bibliáról. Most mondhatnánk, hogy ha nem katolikus, miért kéne tudnia, de ez már megint alapműveltség (szerintem). Na mindegy, szóval, végülis hasznos volt, hogy megismerkedtem vele, és most már örülök is neki.
Tehát, nem vagyok ateista, és igen, jobban esik azt gondolni, hogy nem valami puccos fizikai oka van annak, hogy létrejött a világ, és hogy a halálom után nem csak annyi vár rám, hogy megesznek a kukacok, és ennyi, hanem hogy az csak egy újabb kezdet, akár nyusziként fogok ugrálni a következő életemben, akár egy felhőn csücsülni, vagy szellemként kísérteni. Igazából nem mondanám, hogy egyikben is jobban hiszek, mint a másikban, csak szeretném azt hinni, hogy van ott valami. ^^ Még csak egyházhoz se nagyon kötném magam, de a katolikust ismerem, meg annyira a többit, amennyit magára szed az ember így a nagyvilágban.

[Anger]

Hm... Én hat évet jártam egy református művészeti iskolába. Amúgy katolikus vagyok. De én nagyom megutáltam a katolikus egyházat. oO Erről a tanár meg a pap tehetett, mert... áhh, nagyon utálom őket. Zsarnokok. x.x Egy évig jártam hittanra, az alatt úgy az alapdolgokat megtanultam. Most tagja vagyok a református kórusnak, és ünnepekkor fel szoktunk lépni istentiszteleteken. És a református istentiszteleten még jó is lenni, mert nagyon szeretem a Lelkészünket meg a Lelkészasszonyt. ^^ Szóval nekem a katolikus hittan volt a pokol. (^^" ) Annyira konzervatívak. Már úgy maga az egész egyház alapból. De az itteni hitoktató+pap csak elijeszti a gyerekeket. Pedig biztos, hogyha pl úgy viselkednének, mint a lelkész, akkor többen járnának hittanra. (A református gyerekek szeretnek KT-ra járni.)
Én azért fontosnak tartom a vallást, mert ebben a világban annyi bizonytalanság van, legalább van egy dolog, amire az emberek támaszkodhatnak.
(kicsit sok lett a személyes 'probléma, remélem nem baj )

[Venom]

én hiszek Istenben, 11én volt egy éve, hogy konfirmáltam, a családi köröm is ilyen, hívők vesznek körül, szóval nemnehéz református vagyok, mint az az előbbi mondatomból kiderült, akinek nem annak most mondtam xD a katolikus vallást én sem szeretem, írhatnék egy könyvet is erről, de nem akarok megsérteni senkit. egyébként nem tudnám besolrolni magam egyik 'oldalra' sem, csak egyszerűen hiszem hogy Ő létezik.
amikor felvettek a lászlóba, megígértem, hogy minden vasárnap elmegyek az istentiszteletre, hááát többékevésbé sikerült is eddig szóval ennyi

[Chasidy]

Anger, megértelek, aki a mi sulinkhoz volt beosztva papnak, vagy hogy mondjam, hát...ő is hagyott némi kívánnivalót maga után. :S

[Venom]

Anger, megértelek, aki a mi sulinkhoz volt beosztva papnak, vagy hogy mondjam, hát...ő is hagyott némi kívánnivalót maga után. :S

én a barátnőm miatt jártam katolikus hittanra is és a tanár idegbeteg volt. annyira, hogy néma csendben kellett ülni, egyenes háttal, karbatett kézzel vagy mi meg ilyenek. a református hittanon kaptunk cukrot, megbeszéltük a dolgokat, az elképzeléseinket, meghallgattuk egymást és tök barátságos hangulat volt. szörnyűű

[Never]

Én is hiszek Istenben és evangélikus vallású vagyok amit nagyon szeretek.^^
A papunk nagyon jó fej és minden pénteken van ifjúsági órák meg járunk közös táborba és nagyon jó hangulat van mindig. A katolikus vallással nekem különösen nincs bajom, de a cölibátust totális baromságnak tartom. Szerintem egy papot nem lehetne megfosztani a családi élettől, sőt szerintem a mi papunk még példát is mutat. 3 tök aranyos gyereke van és boldog családi életet él. Szerintem így sokkal közelebb tudnak kerülni az emberekhez és ez így normális.
A konfirmálás nem tartozott a kedvenc dolgaim közé, de az ifit meg a hittant és az istentiszteletet én nagyon szeretem. És Isten biztosan létezik, rajtam már sokat segített és a vallás tényleg nagyon fontos lett számomra is mostanában.

Huhh, ez hosszú lett remélem nem írtam túl sok baromságot, de én ezt így gondolom.

[Nesi]

"Megint én jövök" :D (http://www.youtube.com/watch?v=X3OE8ww3luM)

Az én esetem egy elég érdekes kérdés. Római katolikus vagyok, legalábbis meg voltam keresztelve, és elsőáldoztam; aztán jött a kamaszkori lázadó korszakom, és totál nem foglalkoztam a vallási dolgokkal; és ha esetleg el is hittem Isten létezését, akkor is csak szemrehányást tettem neki, hogy miért nem szeret engem senki. (Általánosban én voltam a közellenség ^^")
Aztán ugye jött a gimi. Tesóm iskolájába akartam menni; de az előkészítőn ott voltak az osztálytársaim, akik gondosan elhintették a magvakat előre is, magyarul jóelőre befeketítettek. Ebből lett az, hogy abba az iskolába mentem, amire senki sem számított, ahova csak úgy elmentem felvételizni; ez pedig a Nagy Lajos volt, aminek legfőbb jellemzője, hogy egyházi iskola.
Ezzel jár a heti két hittanóra, és a heti egy évfolyammise; persze rám egyik se volt túl nagy hatással, figyeltem, mert belémnevelte nagymamám kiskoromban, de csak azt morogtam magamban, hogy mekkora hülyeség is ez.
De rájöttem, hogy nem. És teljesen magamtól! Közrejátszottak persze A-Hihetetlen-Egyéniség Péter atya prédikációi; az unalmas hittanórák, amin mindenki aludt (borzasztó unalmas a tanár), és én pedig unatkoztam, jobb elfoglaltságot nem találva a Bibliát voltam kénytelen olvasni; a hívő gyerekek a suliban, és ami sugárzik róluk; és lassan, de biztosan rádöbbentem, hogy mekkora hülye is voltam én az elmúlt pár évben; és hogy az egész, hogy én most itt lehetek, és ebbe az iskolába járok, ahol szeretnek, de legalábbis elfogadnak, és ahol nem züllök tovább, az nem puszta véletlen. Szóval akkor sok idő után elmentem gyónni, és bőgve, viszont szent elhatározással jöttem ki; és azóta itt vagyok, és happiness. Borzasztó sok erőt ad, hogy valaki mindig segít neked és szeret téged, még akkor is, ha mindenki más ellened van. Erről a gyóntató pap győzött meg. :)

Azért mondom, hogy a vallás nem hülyeség, és a katolicizmus sem. A baj vele az, hogy irtó sok a begyöpösödött pap/hittantanár, azok tényleg elviselhetetlenek. Dogmákat tanítanak, és csak üres szavak, amiket mondanak, és nagyon nehéz meglátni az üres szavak és dogmák között az igazságot, amit át szeretnének adni, csak nem megy nekik. A katolikus egyházban nagyon sok a formalitás, a lassanként feleslegessé váló hagyományok, és a többi.
A cölibátus fura ugyan, de a papok nagy része azt mondja, hogy jó, és szeretné, ha maradna. (Nagyon sokszor szóbakerült már az eltörlése.) Hogy miért, az egy jó kérdés, de ez valami olyan, ami a papoknak jó. Ne tőlem kérdezd, miért, majd megtudakolom egyszer Péter atyától. :) Amúgy érdekes kérdés, mert én - és mások is - azt gondolom, hogy a cölibátust az egyház volt kedves kitalálni a vagyon megmaradása érdekében, mert Isten ugyebár azt mondá: "Szaporodjatok és sokasodjatok". De valamiért mégiscsak jó, mert különben nem ragaszkodnának hozzá a papok.

Szerintem így sokkal közelebb tudnak kerülni az emberekhez és ez így normális.

Never: A papok dolga nem az emberekhez, hanem Istenhez való közelebb kerülés ;P
Chasidyval meg teljesen egyetértek. A Biblia és az alapvető vallási ismeretek alapdolgok. Csak épp erről az emberek megfeledkeznek, nem véletlen, hogy anno a Legyen Ön Is Milliomosban a 10. kérdés másfél Milkáért rengetegszer vallási kérdés volt, amire én kisgyerekként röhögve tudtam a választ, az ember meg ott vért izzadt. Márpedig, ha belegondolunk, a Biblia, akár hisszük, akár nem, egy régi és nagyon értékes irodalmi kincs.

[Fa-Fa]

A katolikus vallással nekem különösen nincs bajom, de a cölibátust totális baromságnak tartom. Szerintem egy papot nem lehetne megfosztani a családi élettől, sőt szerintem a mi papunk még példát is mutat. 3 tök aranyos gyereke van és boldog családi életet él. Szerintem így sokkal közelebb tudnak kerülni az emberekhez és ez így normális.

Ezt én is baromságnak tartom.
Egyébként ez azért van, mert ha a papnak gyereke születik/felesége lesz, akkor az örökség rájuk marad, de így, család nélkül a pénz az egyházé lesz. Legalábbis a én így hallottam.
Én elvileg katolikus vagyok, megkereszteltek meg minden, de nem szeretem az egyházam. Képmutató, kapzsi, eléggé hímsoviniszta és még sorolhatnám.
Inkább hiszek önmagamban, és a barátaimban. Nem vágnak át, ismerem őket.

[Gwen]

Hát öhm... nekem eléggé sajátságos elképzeléseim vannak a vallást illetően. Én református vagyok, de ha őszinte akarok lenni, az ég világon semmilyen hatással nincs rám/soha nem is volt/szerintem soha nem is lesz. Nem jártam sem egyházi iskolába, és nincsenek semmiféle negatív tapasztalataim a vallást illetően (talán csak az előző élete(i)mből), csak egyszerűen én nem ebben hiszek. Persze, az otthoniak mondogatják, hogy kéne hittanra járnom, meg konfirmálnom, meg stb, de ezeket én általában szilárdan elutasítom. Ne ítéljen el ezért senki, nem hiszek Istenben, és kész.
Az mondjuk igaz, hogy a hit igenis fontos, szóval én nem kötök bele senkibe, bár néha (sajnos) szokásom, hogyha valaki pl. jön nekem a "ha Isten úgy akarja"-szöveggel, azon rendesen fenn tudok akadni... inkább nem is részletezem, mert abból elég nagy vita lenne, és nem akarok senkit megbántani. Na meg a másik, hogy szerintem semmi baj azzal, ha valaki nem éppen ismeretes a Bibliában - többek között jómagamat is ide sorolhatnám, persze azért az alapokat még én is ismerem, de egyébként tökéletesen megvagyok nélküle. Azt nem bírom, ha valaki már kevesebbnek tart valakit azért, mert nem hisz Istenben, vagy azt, ha feltétlenül meg akarnak téríteni. Könyörgöm, senki ne szóljon bele abba, én miben hiszek, és főleg, ne akarjon meggyőzni arról, amit egyszerűen nem hiszek el.
Ha most elkezdeném ecsetelni, miben és hogyan hiszek, annak nem lenne se vége, se hossza, szóval most egyenlőre ennyire fogtam a dolgot

Ööö... ha valaki ezt végigolvassa, annak szerintem taps jár Pedig még most is visszafogtam magamat, ennek ellenére is sikerült egy kisebb regényt kerítenem... na nem baj. Ezt már nem tudtam jobban lerövidíteni..