Ezaz, ez lesz az a hely, amikor rájöttök, hogy engem sürgősen ki kell közösíteni. És lehet majd velem vitatkozni, mert én nem hagyom magam.
Úgy vagyok vele, hogy
tőlem aztán a fél világ vonzódhat a saját neméhez, de nem kell azt ország-világ előtt reklámozni. Gondolok itt arra a felvonulásra, ami volt valamikor annak érdekében, hogy elfogadják őket. Nagyon örülök, hogy tisztában vannak a nemi identitásukkal, de én se nyomom le a (nemlétező) pasim torkán a nyelvem Budapest kellős közepén, akkor legyen kedves, és ő se tegye, mert nem kívánom látni. Ez a viselkedés nagyon sok emberből ellenérzést vált ki. Pl. belőlem, meg a környezetemben másokban is.
A másik, amit nem bírok, konkrétan a buziknál, amikor az a szöveg megy (nagyon sokszor a fanficekben is... bocsi), hogy mennyivel jobb egy férfi partner, mint egy nő. Igen, megértem, hogy nyilván a férfi partner jobban tudja, mit kell csinálni, mivelhogy volt magán alkalma megtapasztalni, de ha belegondoltok, hogyha ez "extrém" méreteket ölt, abból az lesz, hogy minden fiú homokos lesz, a lányok csak arra lesznek jók, hogy gyereket szüljenek, hogy legyen utánpótlás, és hogy a homokosok tudjanak gyereket nevelni. (Szeretek végletekben gondolkodni
)
És akkor itt van ugye a harmadik kérdés, a gyereknevelés. Teljesen úgy viszonyulok hozzá, ahogy az egyház. Érezze jól magát az illető a saját nemével, csináljanak, amit akarnak, de gyereket, azt azért nem kéne örökbefogadni, mert akkor az a kicsi lény, aki otthon ezt látja, azt fogja hinni, hogy ez a normális; képlékeny lévén pedig ő is ilyen lesz, mert nyilván hogy hasonlít a szüleire, hiszen azt látja nap mint nap, hogy anyu és anyu / apu és apu hogy szeretik egymást. Ezzel gyakorlatilag "rákényszerül" erre az életmódra, mert az van előtte normálisnak beállítva. De valljuk be, hogy a homoszexualitás biológiailag nem normális. És igazából ezért nem vagyok oda az ilyen fanficekhez se... Bocsi ^^"
Aki meg divatból homokos, az úgyse teljesen homokos, hanem biszex. ;P
Én ezt gondolom. És a Frerard És Társai írásokért sem vagyok oda. Mikor megismertem az MCR-t, és a Frerardot, akkor először még vicces volt, de most már megcsömörlöttem tőle. Igen, tudom, miről maradok le, mikor nem olvasom el őket, de nem bánom. Ez van, ezt kell szeretni. Én mindig is különc voltam, valószínűleg az is maradok ^^