Szerző: Manton Jager » 2011.05.08. 13:14
Nem olvastam végig minden hszt, de ahogy elnézem, az elfogadás-nem elfogadás nem kérdés... a „mennyire fogadjuk el” a kérdés.
Leszögezem, hogy személyes kapcsolatom van melegekkel, meleg párral, és imádom mindkettőt. Tényleg. Viszont rajtuk nem látszik.
(Az egyik kicsi korától tudja, hogy ő más, neki néha vannak furcsán kecses kézmozdulatai, de tényleg nem feltűnő. Az öltözködése meg pláne nem... A másik megszenvedte a dolgot, évekig heteroként él - neki még mindig nem tudják a szülei, a régi barátai, satöbbi) Úgyhogy valamennyire látom, milyen problémák merülnek fel.
Először is, ők is utálják a buzikat. Tényleg:D Egyszer direkt kérdeztem a melegfelvonulát, és kis híján megsértődtek, hogy feltételezni merészelem, hogy ők egyáltalán kiteszik a lábukat aznap a lakásból... Hülyeség ezt hangoztatni. (Főleg munkahelyen, ahol ritkán van tolerancia...) Ez magánügy, nem kell mindenkinek tudni.
Szóval igen, ők is, és én is egyetértek azokkal, akik utálják a divatbuzikat, vagy magukat fennhangon melegnek hirdető "embereket". Unorító, amit csinálnak.
DE!!!
Ez akkor sem egy normális állapot! Lehet mondani, hogy elfogadás, meg hogy ez nem betegség, meg minden... Talán tényleg nem az, és nem is genetika, biológia (hát akkor mi? Egy tudatos döntés?...), de valljuk be, az ember pont úgy az evolúció eredménye, része a táplálékláncnak, az állatvilágnak, mint egy mókus. Lehet, hogy kipusztítjuk a fél földet, városokat építünk, autókat, számítógépeket tervezünk, tudunk eszközöket hazsnálni, írni, vannak gondolataink, tudunk szellemi foglalkozást végezni, satöbbi, de más állatoknak más tulajdonságaik vannak. Ettól még csak egy faj vagyunk a sok közül! Ugyanúgy fejlődési folyamaton megyünk át egész életünkben, ugyanúgy tanulnunk kell dolgokat, ugyanúgy besorolhatóak vagyunk az emlősök, a gerincesek, az emberszabásúak közé… Értitek.
Márpedig a természet szelektál.
Az állatvilágban gyakorlatilag ismeretlen a homoszexualitás fogalma. Egyszerűen azért, mert az ösztön a szexet utódnemzés céljából diktálja. A szerelem érzete az embernél is biológia, ez bizonyított tény, ami egyedüli különbség, az az, hogy a hormonok változásával (jó esetben) a szerelem nem tűnik el, csak átalakul. Érzelmi kapocs köti össze a két egyedet, amit szeretetnek hívunk. És erre ráaggatunk egy csomó más érzést is, úgymint elfogadás, megértés, megbocsátás, kompromisszumok, stb, amit a női lapok a párkapcsolatok titkairól összeirkálnak, az mind ide tartozik. Ez valószínűleg szintén nem ismeretlen fogalom az állatvilágban, néhány faj ugyanis egy életre választ párt, és ha az egyik fél elpusztul, a másik sem szaporodik tovább. (Bezzeg mi…)
Mert könyörgöm, ez a lényeg! A szerelem, a párkapcsolat, a testi kapcsolat azért szükséges, és azért szenved az ember, ha nincs, mert ez ösztön. Pont, mint az állatoknál. A célja pedig, akárhogy tagadjuk, az utódnemzés. Az csak tudatos döntés, hogy az ember védekezik, mert nem akar gyereket.
Ergo.
Az a pár, amelyik nem képes utódot nemzeni, rövid úton kiszelektálódik.
Emberek közt ez persze kicsit más, mert mi elfogadhatjuk őket (legábbis kéne…) – nade gyereket adni a kezük közé??! Nane!
És nem azért, mert nem tudnák fölnevelni. Persze, hogy még az is jobb, ha ők nevelik azt a gyereket, békében, szeretetben, minthogy apja igyon, anyja verje! És persze, hogy nem a szülői példa az egyetlen befolyásoló tényező a nemi hovatartozás alakulásakor, de ismerjük a börtönök történeteit, ahol hetek alatt buzit csinálnak az emberből.. mert ez ösztön. És kell. És a környezet igenis befolyásoló! És akárki akármit mondd, nem normális, hogy egy gyerek azt látja, hogy apu is, meg anyu is a férfi mosdóba megy be a színházban… Idővel talán megérti majd, de ne mondja nekem senki, hogy egy három éves gyerek elfogadja a másságot, meg toleráns… nem, ő természetesnek veszi! És amit természetesnek vesz, az igenis, beleég a tudatába, és igenis, befolyásolja őt!
Ha mázlija van, felnővén a hormonjai erősebbek lesznek az évek alatt látott példánál, de hallottunk már olyat, hogy egy (egészséges hetero kapcsolatban élő) apa mindenáron fiút akart, és fiúként nevelte a lányát (ruházat, érdeklődési kör, elvárások terén, fiamnak szólította, satöbi), és a lány bizony férfinek tartotta/érezte magát felnőttkorában is.
És akkor arról még nem is beszéltünk, milyen lehet az, amikor közösségbe kerül az a gyerek? És nem csak azért, mert csúfolni fogják az iskolában, az még a kisebbik baj – hanem azért, mert ő maga fog rájönni, hogy neki mások a szülei. Kirekesztettnek érzi magát, valami máshogy van, valami félresiklik az életében. Valami, tőle függetlenül kialakult dolog miatt különbözik a többiektől, és ez senki számára nem lehet egészséges, akármilyen nagy szeretetben is nő fel, és akármilyen elfogadó is a környezete! Frusztrációt okoz, önértékelési gondokat, tanulási nehézségeket, depressziót, meg még hatmillió más problémát - ez szín tiszta Pszichológia.
Ezért nem szabad a melegeknek gyereket nevelni.
Nem azért, mert alkalmatlan szülők, hanem mert a gyereknek biztosan problémát jelent ez majd. Lehet, hogy leküzdi, és boldog ember lesz, de lehet, hogy nem. És mivel örökbefogadásról beszélünk, VAN lehetőség rá, hogy kizárjuk a „lehet, hogy nem”-et, és hogy úgy-ahogy kiszűrjük a részeges, drogos, vagy más módon szülői szerepre alkalmatlan embereket is. Úgyhogy ha már választani kell, hogy egy azonos, vagy különböző nemű párnak adják azt a gyereket, akik előre láthatólag ugyanúgy fogják szeretni, evidens, hogy a különbözőnek adják! És nem, nem szabad hagyni, ez valaha is megváltozzon!
Más kérdés, hogy a saját gyereket is el kéne venni az alkalmatlan szülőktől, ami sajnos nem nagyon gyakorlat – de ez meg nem a meleg-kérdés része, ezért hülyeség fegyvert kovácsolni belőle a melegek oldalán)
Ui: a melegházassággal viszont furcsamód nincs bajom. Az egyház úgysem fogadja el őket soha, de anyakönyvvezető sem adhatja össze őket a törvények miatt… De valahogy máshogy azért lehetne lehetőséget teremteni nekik, hogy egy sima élettársi kapcsolatot igazoló papír aláírása helyett valami tisztességes ceremóniával nyilvánítsák őket egy párnak… Mondjuk, azt a papíraláírást meg lehetne szervezni úgy, mint egy igazi esküvőt, minden kellékével együtt. Egy ilyen álom-nap nekik is kijár, még ha külön eljárás keretében, más törvényi szabályozással is, mint a normál esküvő.
Szerintem.
Ui2: bocs a kisregényért
http://dangerdays-zone.blogspot.com - Nem dughatod a homokba a fejed, Mello. Az nem megoldás.
- A struccoknak beválik.
- Ne hülyülj…
- Nem hülyülök. Ez az evolúció. Ha nem működne, kihaltak volna a struccok.