Nem tudom, hogy tetszeni fog-e, meg hogy írtok-e, de remélem, hogy igen...
Szóval.
A tegnap emlékei
A zuhogó esőben meghasadt szívem
Rég elfogyott minden épeszű rímem
Az önbecslésem valahol a mélyben
Összetört a lelkem és most nagyon félek.
Lehet, hogy sosem voltam szent
Lehet, hogy az őszinteség sosem ment
De tudom, hogy a rettegés nem megoldás
És tudom, hogy a halál nem feloldás.
A tegnap emlékei elborítják elmém
Ha rajtam múlna, már itt sem lennék
Csupán kétségbeesett sikolyom marasztal
Mely sosem létezett könnyekre fakaszthat
És a tegnap emlékei megmutatják neked
Hogy a világ elnéző senkivel sem lehet
Hisz' az ártatlanság ma már maszkot visel
És gyöngédséggel telt hangját senki sem hiszi el
De a tegnap emlékei megtanítják lelkemet:
A fájdalmamat csak én kezelhetem
Ezért reménykedek, hogy megtalálom önmagam
Legyen az bárhol is: égben vagy a föld alatt.
És a zuhogó esőben elmondom életem történetét
Hogy véremet és létemet adtam a töltényekért
Hogy mélyen legbelül forradalmat indítottam
És létem visszaszámlálóját beindítottam.
Mert lehet, hogy úgy érzem, a vég sosem jön el
És ez csak egy új kezdet, mely félelemmel tölt el
És bár lehet, hogy ez csak egy modern varázslat
De nem adok egy gyönyörű hazugság szavára.
Szóval csak kitartás! 
