Walking Dead
Hiszel a halál utáni életben?
Futsz. Szélsebesen futsz az éjszakában. Fogalmad sincs, merre mész, csak azt tudod, minél messzebb kell jutnod erről a pokoli helyről. Torkod szakadtából rohansz. Lassan fél órája úton vagy. Egyre gyorsabban és nehezebben szeded a levegőt, a torkod már teljesen kiszáradt, a szíved hevesen zakatol. Az oldalad is lüktet, de egy percre sem állsz meg. Ugyanolyan gyorsan futsz, mígnem végül megbotlasz egy padkában és hasra esel. A tenyeredről és térdedről lehorzsolódik a bőr, de észre sem veszed a fájdalmat. Föl akarsz állni, hogy tovább rohanhass, de túl fáradt vagy hozzá, nincs erőd. Visszahanyatlasz a földre és lassan könnyezni kezdesz. A történteken gondolkozol, az egész életeden. Belefáradtál már az egész komédiába, ki akarsz szabadulni ebből a gonosz és számító világból. Valami sokkal szebb, nyugisabb és boldogabb helyre akarsz menni. Nem tudod merre lehet, de elhatároztad, ha kell, a világ végéig rohanni fogsz, csak hogy megtaláld amit olyannyira keresel.
És míg a földön heversz és próbálod magad rávenni, hogy felállj és tovább rohanj, én szép lassan közeledek feléd. Persze nem veszel észre, nem is tudnál. Senki sem venne észre. Csendesen suhanok feléd, aztán megállok melletted, és letérdelek. Nem látsz engem, de megéreztél valamit, mert felkapod a fejed és riadtan körülnézel. Végigsimítok a hajadon, mire még jobban megijedsz.
Itt az ideje, hogy beszélgessek veled.
- Ne félj. Nem akarlak bántani – suttogom szelíden.
Hallod a hangom, de továbbra sem látsz semmit, és ez megrémít.
- Ki vagy? - kérdezed vékony hangon.
- Egy barát. Egy jó barát, aki segít elérni a célod.
Nem válaszolsz, csak ülésbe tornázod magad, és továbbra is rémülten nézel. Így hát folytatom a mondókám.
- Egy szebb helyet akarsz, nem igaz? Egy olyat, ahol nincs jó és rossz, nincs bűnözés, nincs büntetés, és azt csinálsz, amit akarsz. Segítek neked. Ha engeded, elviszlek egy ilyen helyre. Elviszlek oda, ahol a szerelmed is van.
- Helena – suttogod felcsillanó szemekkel.
- Szeretnéd újra látni, nem igaz? Újra magadhoz ölelni és érezni a lélegzetvételeit.
- Ez lehetetlen – komorulsz el hirtelen. - Helena meghalt. Nem vesz többé levegőt, nem érezhetem hát azokat. És nem tudom magamhoz ölelni.
- Butus – csóválom meg a fejem. - Lehetetlen nem létezik. Bármit megtehetsz, amit csak akarsz. Ha tényleg akarod, akkor meg is tudod tenni. Ha tényleg akarod, újra láthatod Helenát nevetni. Csak velem kell jönnöd. Engedd, hogy elvezesselek hozzá. Abba a világba, ahova annyira vágysz. Elviszlek az igazi életbe.
Mondandóm végén már nem tiltakozol. Rám emeled a tekinteted és hirtelen meglátsz engem. Vagy inkább Helenát látod meg bennem. Feléd nyújtom a kezem, te pedig óvatosan megfogod. Bátorítón rád mosolygok, és segítek neked felállni a földről.
Már egyáltalán nem fájnak a testrészeid, és a horzsolások is elmúltak. Hirtelen könnyűnek és felszabadultnak érzed magad, mintha minden problémád elmúlt volna.
És el is múlt.
Megfogod a másik kezem is, és mosolyogva elsuhanunk a fénybe, egy szebb világba, ahol a szerelmed vár rád.
I'll take your love,
I'll take your hate,
I'll take your desire.
I'll take your heart,
I'll take your pain,
I'll bing you to life.
____
Hát, kritikának örülnék...
És ömm kérdeznék annyit, hogy van esetleg olyan zombeee, aki szereti a Harry Pottert? x) Vagy a Forma-1-et? XD Mert van néhány írásom ilyen témában, csak nem vagyok benne biztos, hogy bárki is elolvasná ^^'
*
-
xD
