Szóval. Ez egy vers lenne. A honlapomon már fent van egy ideje, de ugyebár ott nem nagyon szokás véleményt nyílvánítani, ennél a "költeménynél" viszont nagyon érdekelnének a kritikák. Tehát ne kíméljetek!
Szétrombolt szerelmesek
Megszületünk –
Porrá leszünk.
Élünk s élvezünk –
Folyvást éhezünk.
Rögeszmésen vágyunk –
Tán melegszik ágyunk.
Gondtalan létezni –
Mint telve éhezni.
Pontosan olyan;
Pontosan olyan.
S midőn lehull az első
Szomorún fakó eső,
Könnypatak csordogál
Pirosló arcocskán.
És ezen arc gazdája
Szívét sosem használja,
Hisz megtiltották neki rég:
Többé nem láthat véres fényt.
És ezen arc gazdája –
Aranyszínű hajával –
Mind untalan arra gondol,
Mi az, mit szívében hordoz.
És bántja a tudat:
Fejteni nem tudja.
De próbálkozik, fel nem adja
Addig, míg szíve fel nem olvad.
És még mindig zuhog –
Bús bagoly sem huhog.
Csupán cserepes ajkú kislány
Kétségbeesve nagyot kiált.
Nem találja kedves játékát:
Az illatos rózsa árnyékát.
S egy dolgot nagyon bán;
S egy személyt nagyon szán.
Szánja őt, édes szerelmét –
Nem kapja véres kegyelmét.
Pedig szeretné őt viszont látni:
Ajkaira réges-régen vágyik.
Mégsem tehet semmit sem –
Nem rajta múlt eddig sem.
Így hát sír, szerelmét hívja;
Zokog, míg eszével bírja.
Még mindig a tó jegét nézi
Meredten, hiszen ő is érzi:
Nemsokára viszont látja,
S megkezdődik szívük bálja.
S tán igaza lesz, talán nem
Tudva tudni, lehetetlen.
S akkor kisüt a Nap újra –
Többé már bánat sem sújtja.
Megjelent ő, édes szerelme,
Hogy végleg magával vihesse.
S a lány nem hátrál;
Végét sem bánná
A világnak, s életének,
Hisz együtt lehet végzetével.
Hát boldog mosollyal végleg
Elhagyja e fájó létet.
Megszületünk –
Porrá leszünk.
Élünk s élvezünk –
Folyvást éhezünk.
Rögeszmésen vágyunk –
Tán melegszik ágyunk.
Gondtalan létezni –
Mint telve éhezni.
Pontosan olyan;
Pontosan olyan.