Na, az még passzolni is fog a versemhez
Mert költöző madárnak kellett lennie a madárfajnak, és azért a pacsirtát választottam végül, mert az késő ősszel vonul.
Az őszről kellett írni (pályázatra ment), és egy madár szemszögéből írtam meg, és késő őszre már úgy találtam, teljesen kibontakozik az ősz, és a pacsirta vonul akkor.
De tudjátok mit, ha mindenki ilyen bátor, hát beszéljenek a szavak. Nem tudom, mennyire jó, mindenesetre a pályázatot megnyertem vele.
A pacsirta éneke
Az őszi légben szállunk magasan
Egymáshoz fűző, védő csapatban.
Követ minket a hideg tél
Megyünk hát, mielőtt elér.
Ősz van ismét, mikor a táj
Színes és gyümölcsöket kínál.
Sárgán, pirosan, bíboran, barnán
Izzanak a levelek a fa ágán.
A gyümölcsök íze, zamata
A nyarat eszünkbe juttatja.
Színpompájuk gazdagságára
A pacsirta csőrét eltátja.
Ahogy földrehullnak a levelek
Az első rideg sóhajára a télnek
Az ősz varázsa semmivé lesz
Eltűnik a szín, az élet.
Kihunynak a színek és minden, ami él
Itthagy minket, s békén nyugovóra tér.
Mi pedig megyünk tovább rendületlenül
Amíg a szárny verdes, a madár is repül..
Pécs 2007. 11. 14.