UTÁLOM MAGAM!!!
Tudjátok ki az igazán szerencsétlen ember????
IGEN???
Szerintem tévedtek!!!!Ez alól csak azok kivételek akik a "Tudjátok ki az igazán szerencsétlen ember????" kérdés után az Én nevemet mondták.(de gondolom ilyen nem nagyon van)No persze ilyenkor felmerül az emberekben a kérdés: WTF? Igen,jogos...
Nem tudom hol voltam mikor a szerencsét osztogatták,de lehet hogy rossz sorban álltam...
A mai nap csak egy kis ízelítő "varázslatos" életemből.(élet...pfff).
Fizika TZ-vel indítottunk.Puska a kezemben,puska a TZ alatt elrejtve,puska a falitáblán,puska a padban.Gyerekjáték!-gondolná az ember.DE NEEM!Nekem még így is 10-ből mindössze 1 feladatot sikerült összehozni.
Jólvan.Leszarom.De ami utána jött...
Éppen halál(Matek óra) következett mikor észrevettem hogy a csízmám cipzárja kicsit rakoncátlankodik,így elkezdtem cibálni.Háát nagy szerencsémre a talpamig szétjött a cipzár így se föl,se le nem akart mozdulni.természetesen a csízmám szára lelógott a földre,a zoknim pedig kilátszódott.Az egész iskola rajtam röhögött,MÉG A MORCOS MATEKTANÁRUNK IS!!!Aztán a WC-ben bőgtem pár percig mert nem tudtam mitévő legyek,mert így még hazamenni is nagyon kellemetlen.Tulajdonképpen olyan volt mintha félig mezítláb lettem volna
.
45 percig gondolkoztam Matekon,és hálajóégnek fantasztikus kreativitásom most sem hagyott cserben.Ráhúztam a csízmámra a csőnadrágom és így mostmár nem szerencsétlen ágról szakadt kinézetem volt,hanem ostoba krampusz
.Gyorsan kislisszantam a suliból,tanári engedéllyel,majd a nap megkoronázása végett egy viháncoló tinibandával utaztam a buszon.
Ennyi lenne huh.Köszikeh hogy ideírhattam most jó volt kiadni magamból az elfojtott dühöt és bánatot.